Kedves Olvasónk! 

Ez az első bejegyzésünk amit az első kint töltött végre napfényben fürdő nap után töltöttünk a Levélkében. így neveztük el ugyanis egymás között a házat-telket, amiről majd írni szeretnénk itt Neked, Nektek, akit érdekel hogy mi történik éppen velünk. 

Ott kezdődött a dolog, hogy augusztus 25-én birtokosai lettünk a mi kis Levélkénknek. Cca. 530 négyzetméternyi humuszos erdőföldön egy 30 négyzetméteres könnyűszerkezetes házikóval, a hozzá tartozó fedett terasszal. A számszerű adatok úgy lesznek teljesek ha megemlítjük az eddig 5 utánfutónyi elfuvarozott zöldhulladékot, melyet a teleklakók ( azaz a lágy- és fásszárú bennszülöttek ) termeltek ki az előző 5 évben. Akkoriban ilyen állapotok uralkodtak kint:

A kapu zsanérjában nőtt valami fa. Hamarosan kiderítjük, hogy milyen fa. A többi zöldség az gaz, tuja, szilvafa (nőjj nagyra! :D ) 

Maga  a házikó :) így nézett ki, mikor birtokba vettük, kicsit mohás, kicsit koszos, kicsit tujás ( abból a ritka de hatalmas szörnyeteg fajtából ) de legalább lesz mit alakítani. Teli optimizmussal mi így látjuk.

A Verandánk! :) Hát nem imádni való? A lila akác is annyira szerette, kürülölelte és bizony még az ereszt is nehezen eresztette :)

És igen, a tetőn és az ereszben az ott fű .  Oda nőtt, ott érezte jól magát. 

Egy kép a hátsó kis udvarról. Igen! :) az ott egy szomorúfűz :) Egyszer jó lesz majd alatta függőágyban lengedezni. 

Ő mára az utolsó kép. Nagyon nehéz elhinni, hogy itt valaha vidáman hintázva nyársalgattak, ropogó tüzet néztek vagy a délutáni napsütés fényében fürdőztek. Egyelőre mindent borítanak a növényhatározó elfeledett lapjain található növények. 

Mára ennyi. Benti képekkel jövünk legközelebb.